A József Attila Emlékhely új korszakot nyit 2026-ban: a beszélgetésnek is köztere szeretne lenni. Beszélgetésnek költészetről és kultúráról, örömökről és félelmekről, szégyenről és vigaszról. A közérzetünkről itt és most.
Ezekhez a beszélgetésekhez vendégeket is hívunk: április 29-én Szaniszló Judit érkezik hozzánk.
Szaniszló Judit vagyok, olvasó és író ember, az Utcáról Lakásba! Egyesület lakásügynökségi koordinátora. Talán trehány dolog viszonynak nevezni azt, ami itt ember és ember között két egymástól eltérő térben és időben fennáll, de nem tudok ennél jobb szót.
József Attilához fűződő viszonyomat elsősorban az olvasó, az érteni és érezni vágyó ember kapcsolódása határozza meg. Másodsorban az író, illetve írni vágyó emberé, harmadsorban pedig egy, a lakhatási nehézségekkel küzdő emberek számára lakhatási programokat működtető civil egyesület munkatársáé.
A huszadik század elejének magyarországi, a fővárost és a vidéket egyaránt sújtó lakhatási válsága rengeteg tekintetben párhuzamot mutat a jelenlegi, illetve az elmúlt évtizedekben tapasztalható hazai lakhatási problémákkal. József Attila traumatikus gyerekkora, fiatal felnőttkora önmagában is egy szociológiai esettanulmány, költészete a szociális igazságosság és egyfajta szociálpolitikai metafizika különös fúziója.
A tárlatvezetésen közösen gondolkodhatunk arról, mennyi mindenben igen, és mennyi mindenben nem változott a harmincas-negyvenes évek óta a helyzet, és hogyan lehet – ha lehet - bizonyos egészen konkrét szociálpolitikai alapkérdéseket a költészet eszközeivel megválaszolni.
