Július 1-én életének 91. évében elhunyt Tavaszy Noémi grafikus, festőművész, iparművész, Ferencváros díszpolgára.
Tavaszy Noémi 1927-ben született a nevezetes Gát utca 3. szám alatti házban, amely József Attila otthona is volt. A ferencvárosi katolikus Ranolder Intézetben szerzett tanítói oklevelet 1947-ben, 1950-ben pedig rajztanári képesítést. A katolikus iskola miatt nem mehetett főiskolára, Bortnyik Sándor festőművész magántanítványa volt.
1951-ben házasodott össze Tavaszy Sándor író, költő, műfordítóval. Először gobelinfestéssel és lámpaernyő-festéssel foglalkozott, majd lassan szabadfoglalkozású művész lett. 1971 óta volt a Művészeti Alap (Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete)tagja.
Első önálló kiállítása 1967-ben volt, amit mintegy 350 további követett. 1968-tól rendszeresen állított ki külföldön is, művei többségével magán- és közgyűjteményben lehet találkozni szerte a világban, de például a Magyar Nemzeti Galériában és a Petőfi Irodalmi Múzeumban is megtalálhatók. Munkássága a népi hagyományokra épült, jellegzetes hazai és külföldi tájakat, embereket, zenei, irodalmi, történelmi és építészeti emlékeket ábrázolt leginkább olajpasztellel és linómetszeten. A Bibliához hetven linómetszetet készített.
Pályája során számtalan kitüntetésben részesült: Jugoszláviában, 1975-ben ezüstdiplomát szerzett. 1976-ban emlékplakettet és oklevelet kapott Csehszlovákiától. 1978-ban Lengyel Kultúráért díjat, 1979-ben Vas megye Emlékveretet, 1994-ben a Magyar Köztársaság Érdemrend Kiskeresztjét kapta. 2003-ban Lipótvárostól Pro Civibus díjat, valamint a Magyar Kultúra Lovagja kitüntető címet kapott. 2006-ban Bartók Béla-emlékdíjjal jutalmazták. Ferencváros 1997-ben ítélte neki a díszpolgári címet.
Kállay Gáborné, Ferencváros alpolgármestere 2016-ban a Ferencvárosi Művelődési Központ folyosó galériáján nyitotta meg a művésznő kiállítását, akit így méltatott: „Azon művészek egyike, akik a nehéz megpróbáltatások, a szenvedésekkel teli élet ellenére is meg tudták őrizni az élet szépségébe, sokszínűségébe, a szeretet erejébe vetett hitüket. Jó rátekinteni a magyar motívumokban tobzódó, színes képekre, s jó rátekinteni Tavaszy Noémi mindig mosolygó arcára, mintha csak azt üzenné nekünk: neki sikerült megteremteni életével és művészetével egyaránt a József Attila által csak oly nagyon vágyott kinti és benti harmóniát.”
